Sikeres konferencia témája volt az egri sportiskolai modell

Tartalmas konferenciát rendezett a Magyar Edzők Társasága és a Sportegyesületek Országos Szövetsége a Magyar Sport Házában.ban. Nem csupán teltházas, hanem egyenesen pótszékes rendezvény volt, sok ülőalkalmatosságot kellett kölcsönözni szomszédos irodákból, végül talpalatnyi hely sem maradt szabadon a hallgatóság széksorai között.A konferenciát Köpf Károly, a MET főtitkára vezette, köszöntőt Virág Lajos, a SOSZ ügyvezető igazgatója és Molnár Zoltán, a MET elnöke mondott. Az előre közzétett program pontosan alkalmazkodott a konferencia címéhez: Sportegyesületek irányítási modellje. Előadást tartott az egyegyesületi típusú sportiskola működéséről Kovács Géza, az Egri Városi Sportiskola igazgatója, a Sportiskolák Országos Szövetségének elnöke.

A sportegyesületek sokszínűségét reprezentálták a témák:
1. A legnagyobb kisegyesület. Előadó: Nagy József, a Pénzügyőr SE ügyvivője
2. PVSK, egy vidéki nagyegyesület. Előadó: Czerpán István Pécsi Vasutas Sport Klub elnöke
3. Hogy működik egy egyesületi típusú sportiskola? Előadó: Kovács Géza, az Egri Városi Sportiskola igazgatója, a Sportiskolák Országos Szövetségének elnöke
4. Az „önellátó” Vasas. Köpf Károly beszélgetése Markovits Lászlóval, a Vasas SC elnökével
5. A kicsi is lehet több. Előadó: Ujhidy Tibor, a Kecskeméti Spartacus Sportkör és Közösségi Tér elnöke
6. A sportegyesület gazdálkodása. Előadó: Szalai Miklós, az FTC gazdasági igazgatója

Az utolsó előadó, Szalai Miklós sportgazdasági szakember foglalta össze a mai helyzetet: a sport stratégiai ágazat lett Magyarországon, de a kiemelt állami figyelem sem tudja megoldani minden gondját. Ezért is van az – tette hozzá Szalai –, hogy az egyesületekben útkeresés folyik. Fontosak tehát a tapasztalatok, a kollektív tanulságok.
És éppen ezért volt különösen jelentős a konferencia.

A bemutatkozó öt egyesület – öt különböző típus: a kicsi, aztán a legnagyobb kisegyesület, a vidéki nagy, az országosan is kiemelt nagy, valamint a sportiskola. De ez nem azt jelenti, hogy a kicsi tapasztalatait csak a hasonló kicsik hasznosíthatják. Egy-egy megoldás vagy akár gondolatmag mindegyik típusban hullhat termőtalajba.
Jó példa erre a Kecskeméti Spartacus Sportkör és Közösségi Tér, amely az utóbbinak a funkciójával a civiltársadalom, a helyi ifjúság felé nyit. A rendszeres rendezvénysorozat, az Éjszakai forgatag című a szabadidős-szórakozási lehetőségével nem sportoló fiatalokat is vonz. Amint azt Ujhidy Tibor elnök elmondta az előadásában: a rendezvényeken van darts, csocsó és pingpong, utóbbi a sportkör egyetlen szakosztályát, az asztaliteniszt is reprezentálja, és még a tehetségkutatásban is segítségül szolgál. Ami a kecskemétiek helyzetéből nem modellezhető: saját létesítményük van.

A Pécsi VSK, a vidéki nagyegyesület 10 hektár saját területtel rendelkezik, van tehát tér a létesítményfejlesztésre, de – mint Czerpán István elnök elmondta – a meglévőket is gondozni kell: annak jegyében újított fel az egyesület három iskolai tornatermet a városban, amely nekik edzőteremként szolgál. A Pénzügyőr SE növekedése látványos (túl azon is, hogy az esetében – ma már ritkaságszámba menően – országos hatókörű egyesületről van szó): 2010-ben 10 sportágban működtetett szakosztályt, ma már 25-ben. A sportolók a fővárosban összesen 35 helyen edzenek, és – amint arról Nagy József ügyvezető az elsőadásában beszámolt – a 48 csapatuknak évente mintegy 200 buszos utaztatást kell szervezni. Létesítmények dolgában a Vasast nem lehet modellezni, hiszen egyrészt 2004-ben megkapta azok vagyonkezelői jogát, másrészt pedig központi beruházások is gazdagítják.

A legnagyobb, közös gond a szakemberhiány, illetve az, hogy az OKJ-képzés – tisztelet a nagyon kevés kivételnek – felhígította a szakmát. Most várható elmozdulás, mert – amint arra a köszöntőjében Molnár Zoltán utalt – ismét elindul a szakedzőképzés a Testnevelési Egyetemen, de a hiányok pótlására természetesen türelmi időre van szükség. Kovács Géza, az Egri Városi Sportiskola igazgatója azt is kifogásolja, hogy rendszeres továbbképzés csak a labdasportokban folyik. Az egriek amúgy irigylésre méltó helyzetben vannak: csak szakképzett edzőket és testnevelő tanárokat alkalmaznak, OKJ-képzetteknek nincs hely a soraikban. A több szakosztályt működtető egyesületek általános jellemzője, hogy a sportági egységek önállóak, maguk szabályozzák az életüket, és akár a tagsági díjat is maguk szabják meg. Ezzel szemben az egyesületek – a pénzügyek mellett – a szakmai munkát is kontrollálják.

A Nemcsak jónak kell lenni, hanem annak is kell látszani-tételt Ujhidy Tibor aktualizálta, amikor a kisegyesületek hiányos kommunikációját bírálta. Elismerte, nem telik mindenhol honlap működtetésére, de önálló Facebook-csoportot létrehozni egyszerű, s különben is bőségesen lehet áramoltatni információkat a nagy közösségi oldalon. Mert csak így lehetnek képben, csak így tudnak szert tenni – legalább erkölcsi – támogatásra. Ez ügyben a másik véglet, hogy a Pénzügyőrben szurkolói honlap is működik. Kifejezve az egyesület családias közösségét, amelyről az előadók többsége beszélt is.

Markovits László pedig egyenesen történelmi hagyományként említhette a Vasas-család fogalmát.

Még néhány fontos és megszívlelendő tanulság:
– a nagyobb egyesületekben szükség van könyvvizsgáló működésére, mert csökkenti a pénzügyi hibalehetőséget;
– a PVSK-nak van szociális alapítványa, amely átvállalja a tagdíj fizetését a rászoruló tehetségektől;
– tapasztalható törekvés arra, hogy sportolókat és szakembereket képezzenek tovább az egyesületen belüli, nem sportszakmai feladatok ellátására, mert azáltal a helyhez érzelmileg is kötődő dolgozóként többletjövedelemhez juthatnak
– meg kell tanulni a pályázatfigyelést, mert számos rokon, civil forrásból is lehet pénzhez jutni, és el kell sajátítani a pályázatírás tudományát.

A konferencia három órájának a dicsérete van abban a tényben, hogy néhány, korábban távozó hallgatót leszámítva, gyakorlatilag mindenki végigülte.

Szöveg: Szekeres István
Képek: Kovács Ivett

Vélemény, hozzászólás?